Rólunk

A Filmtett Workshopról

A Filmtett Workshop a 2000-ben létrejött Filmtett Egyesület egyik legfontosabb projektje. A kolozsvári székhelyű szervezet elsősorban a Filmtett Erdélyi Filmes Portál szerkesztésével foglalkozik, emellett évről évre megszervezi nyári alkotótáborát, illetve a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemlét. Több, saját, kisebb projektet is lebonyolított az elmúlt években filmtörténeti vetélkedőktől kritikaírói pályázatokig, román nyelvű filmelméleti szakportált szerkeszt, időnként szakkönyveket ad ki és a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál magyar napját szervezi. 2016 óta magyar filmeket forgalmaz Románia-szerte.

Filmes műhelyünket képzéspótló céllal szerveztük meg először 2002 nyarán. Évekig hűséges partnerünk, a kétszeres Arany Pálma-díjas Duna Műhely segítségével olyan alkotótábort hoztunk létre, amely lehetőséget biztosít fiatal tehetségek számára, hogy csoportokba szerveződve kipróbálják a filmkészítés különböző területeit. A tábor jellege az évek során módosult: egyszerre van tehetségkutató és továbbképző jellege; a cél szakmai ismeretek átadása és kibővítése, fesztiválokon bemutatható filmek elkészülte, ugyanakkor a fiatal táborlakók közti szakmai kapcsolatok kialakítása későbbi együttműködések reményében.

Mentoraink voltak: Anger Zsolt, Bálint Arthur, Bántó Csaba, Báron György, Beke Tamás, Bertóti Attila, Bollók Csaba, Boros Melinda, Bredár Zsolt, Csánki Kata, Cs. Nagy Sándor, Czakó Judit, Csáki László, Csoma Zsolt, Dávid András, Deme Áron, Dimény Áron, Dömötör Tamás, Dyga Zsombor, Durst György, Erdélyi Dániel, Ferenczi Gábor, Gelencsér Gábor, Gorácz Vanda, Hajdu Szabolcs, Jakab-Benke Nándor, Kallós Bea, Kerékgyártó Yvonne, Komlódi Gábor, Kornis Anna, Kovács M. András, Kővári Szabolcs, Lakatos Róbert, Lemhényi Réka, Lovas Balázs, Lukács Péter Benjámin, Margitházi Beja, Maciej Kozlowski, Marosi Gábor, Maruszki Balázs, Mateusz Adamczyk, Medvigy Gábor, Mészáros Péter, Mezei Áron, M. Tóth Géza, Nagy Viktória, Nagy V. Gergő, Pálfi György, Pálfi Szabolcs, Pálffy Tibor, Pálos György, Pápai Zsolt, Patrovits Tamás, Paul Lenart, Radu Vasile Igazság, Ruttkay Zsófia, Salat Lehel, Sopsits Árpád, Strausz László, Szabó Iván, Szekeres Csaba, Székely Tamás, Szilágyi Kornél, Rák József, Tóth Zsolt, Török-Illyés Orsolya, Török Zita, Ujj Mészáros Károly, Vácz Péter, Vadon Zoltán, Varga Balázs, Varga Zoltán, Varró Attila, Várhegyi Rudolf, Vereckei Zsolt, Vincze Teréz, Völler Ágnes, Wojtek Blaszczyk, Zányi Tamás.

A tábor szervezői (2002-2018): Buzogány Klára, Csánki Kata, Deme Ilona, Durst György, Jakab-Benke Nándor, Jakabffy Samu, Kállay Enikő, Margitházi Bea, Tóth Gödri Iringó, Tóth Orsolya, Vodál Vera, Zágoni Balázs, Zágoni Bálint, Zakariás Ágota.

Kapcsolat:


„A legjobb all inclusive filmes szálloda a környéken”
A táborról mondták

Maroknyi filmtettes csapat szervezi a Filmtett Workshopot évről évre. Pályázatokat írunk és magunk is pályázatokat fogadunk, dolgozunk fel és továbbítunk, helyszínt és technikát szervezünk, és még vagy ezer feladatunk van az alkotóműhely kapcsán. De bármibe kezdünk, bármit tervezünk, a legnagyobb szakmai és emberi segítséget mindazoktól a filmesektől kapjuk, akik a nyári pihenőjük egy részét feláldozva eljönnek a táborba, hogy szaktudásukat és tapasztalatukat átadják egy következő nemzedéknek. Bárhonnan érkeztek az elmúlt szinte két évtized alatt, Budapestről, Torontóból, Varsóból vagy Bukarestből, mindannyian lelkesen és nyitottan vállaltak mindenféle feladatot: ha kellett, sínt cipeltek vagy fát vágtak, ha kellett kedves szóval bátorítottak vagy vigasztaltak. Íme néhányuk értékelése a workshopról.

Bálint Arthur (operatőr): „A problémákra, amik egy forgatás során felmerülnek, nem lehet előre felkészülni. Ammit a táborban csinálunk, igazi filmkészítésre hasonlít, nem lehet félvállról venni. Ezért nagyon fontos, hogy a rendező és az operatőr, sőt az összes többi stábtag között is hatékony legyen a kommunikáció. Sokat kell beszélgetni a forgatás előtt, és az is jó, ha van előtte legalább egy fél nap arra, hogy kielemezzük a forgatókönyveket. A forgatások alatt pedig nem baj, ha valaki téved, mivel ez a módja annak, hogy valamire rájöjjön, hogy valamit megtanulhasson. (2010)

Boros Melinda (gyártásvezető-producer): Amikor nekifogunk egy film felvételének, a preprodukciós folyamat alatt mindig azt érzem, hogy most az én filmem forog, a többiek pedig azt nézik, miként rendezem meg. Jó ránézni a munkatársakra és kitalálni a gondolataikat, észrevenni, hol van szükség a segítségünkre. Mindemellett meg kell próbálni jó hangulatot teremteni, hiszen a gyártásvezető az, akinek folyton mosolyognia kell. (2013)

Czakó Judit (vágó): A Filmtett-tábor nagyon fontos filmes szárnypróbálgató hely. Mit nem adtam volna, ha létezett volna egy hasonló a pályám kezdetén! Eddig kilenc alkalommal vezettem vágócsoportot, és mindig volt olyan, aki itt rájött, hogy vágó akar lenni, semmi más, ez az élete. És akadt olyan résztvevő is, aki arra jött rá, hogy nem neki való a filmezés és hálás volt, hogy ez kiderülhetett. Tíz nap intenzív tanulás, együtt gondolkozás, küzdés egy közös célért szerintem ér annyit, mint akár egy egyetemen eltöltött félév. Én is minden alkalommal kaptam valamit, amit azóta is hordozok. (2020)

Dimény Áron (színész): Úgy fogalmaznék, hogy van néhány, filmes szempontból kiemelkedően értékes arc. Nyilván vannak fiatalabbak is, akiknek még rengeteget kell tanulni, de véleményen szerint egy táborban nem a tehetség a legfontosabb dolog. Nem azért jöttem ide, hogy megtaláljam a következő évtizedek Oscar-várományosait, számomra inkább az fontos, hogy ilyen vagy olyan módon megfelelő felkészítést tudjak nyújtani számukra, és ezáltal a jövőbeli forgatásokon már valamiféle biztonságérzettel tudjanak nyitni. (2014)

Durst György (producer): Ez egy hosszabb tanulási folyamat, mert a gyártásvezetőknek vagy a produceri asszisztenseknek komplex feladatot kell ellátniuk, hiszen ruhákat, kellékeket, sminket, helyszínbiztosítást, szállítást, étkeztetést is nekünk kell hoznunk. Sokkal több dolgunk van, mint a rendezőnek vagy az operatőrnek, mert ez egy pszihológiai és egyúttal gazdasági tevékenység is. Persze nem az a cél, hogy itt mindenkiből producer vagy gyártásvezető legyen – az sem cél, hogy mindenkiből rendező legyen, vagy színész, vagy hangmérnök. (2011)

Erdélyi Dániel (rendező): Itt tíz nap alatt iszonyatosan nagy munka folyt, mindenki anyait-apait beleadott, és gyakorlatilag reggel 8-tól, sőt, akár reggel 6-tól késő éjszakáig vagy hajnalba nyúlóan dolgoztunk – ezért is nevezhetjük ezt nyugodtan munkatábornak. (2009)

Lemhényi Réka (vágó): Nincs a Kárpát-medencében ennél jobb filmes tábor, ami betekintést nyújt a szakma – legyen az rendező, operatőr, vágó, filmes író, hangmester vagy gyártó… – rejtelmeibe, mint a FILMTETT-TÁBOR! A tanulás és alkotói folyamat létrejöttének minden szépségét és nehézségét együtt megélve a táborban kötött barátságok felbecsülhetetlen szakmai és emberi kapcsolatokat eredményeznek. A tábor vágó workshopját háromszor vezettem, először 2007-ben Csíkszépvízen, majd majdnem tíz év múlva újra, 2016 és 2017-ben Árkoson – és azért térek vissza időről időre, mert az az intenzivitás, amit a tábor tíz napi időtartalma alatt megél az ember mentorként és résztvevőként, az felér egy rituális beavatási szertartással, aminek eredménye FILMKÉNT látható a végén a gyöngyvásznon. (2020)

Margitházi Beja (filmológus-filmkritikus): A filmológus egy speciális egyedfajta. A tanulásnak is más a logikája, mint a gyakorlati filmesek esetében, így nálunk a képzés alapvetően másképp folyik, mint a többi csoportban. Az előző években általában két „ütemben” tevékenykedtünk: a résztvevők délelőtt filmnézések köré épített előadások, ill. közös filmelemzések formájában mélyíthették a tudásukat, délután pedig a filmes publicisztika (kritikaírás, interjúkészítés) fortélyaival ismerkedhettek, elméletben és gyakorlatban. Mivel ez a valóságban általában két külön szakma, két vezetőtanára volt a csoportnak, és a tízedik nap végére kellően le is lehetett fárasztani a filmológus tanoncokat – de ennek így láttuk értelmét, mert a kettő egymásra épült: délelőtt tanulás, látókörtágítás, délután gyakorlat, műhelymunka. Tehát komplex képzés folyt (amiért egy kicsit mindig is irigyeltek bennünket – pl. a többi csoportvezető, aki nem tudta a feszes gyakorlati munkaritmusba beleépíteni az elméleti oktatást). De azt gondolom, hogy nem lehet, pontosabban nem érdemes kritikát írni történeti, elméleti ismeretek és elemzési gyakorlat nélkül. (2009)

Medvigy Gábor (operatőr): Szerintem nagyszerű kezdeményezés, főként, hogy most már két országból is patronálják. A másik megyerő szempont számomra az volt, hogy létezik egy olyan filmtábor, ahol a filmszakma különböző ágazatainak mindegyikét pátyolgatják és képzik is egyszerre. Valahogy azonban mégsincs vérszaga a dolognak, hiszen nincs bemutatási kötelezettségük a fiataloknak. Úgy gondolom, inkább a tanuláson itt van a hangsúly, mint a remekművek készítésén. (2014)

Pálffy Tibor (színész): A csoporttól reggeltől reggelig tartó, 24 órás hallgatást kértem. A nap első részében négy-öt órát töltöttünk együtt az erdőben. Ennek fantasztikus hangulata volt: az első félóra nagyon kínos volt, de aztán elkezdtek figyelni. Volt egy olyan egyórás időszak, amikor mindenki csak magára figyelt, ugyanis elfáradtunk, és leültünk. Gyönyörű pillanat volt! Aztán jött egy következő etap, amikor elkezdtek kommunikálni: faágakkal játszottak, bekapcsolódtak egymás játékába, spontán módon. Miután visszajöttünk, másfajta játék kezdődött: a beszélőkkel. Érdekes volt látni, hogy a többiekre hogyan hatott ez, hogyan kezdtek el egyesek éppen ezért többet beszélni hozzánk, mások meg fölvenni, átvenni ugyanezt a hallgatást, helyettünk is, illetve voltak olyanok is, akik kevesebbet szóltak hozzánk. (2009)

Radu Vasile Igazság (animáció): Naponta körbejártam, és figyeltem, hogy ki mit csinál, hogy halad, hol vannak a problémák, hogy lehet neki segíteni. Mindenkinek máshol volt a „titok”, amit meg kellett fejtenie. Aki régóta foglalkozik animációs filmmel, és már elvégzett egy filmszakot, annak a „dramaturgia titka” már nem akkora titok, de a többiek számára talán ez volt a legnagyobb: hogyan lehet a történetet átadni? Az idővel, a térrel, a hanggal, a mesével itt is kezdeni kell valamit, és én már a tervek olvasásakor sejtettem, hogy ezzel gond lesz. Itt egy-két nap alatt kellett ezeket a problémákat megoldani. (2009)

Székely Tamás (hangmester): Az egyetlen és legjobb, tíz napig nyitvatartó, all inculsive szálloda a környéken, ahol az „animátorok” gyerekjátékok helyett filmkészítésre ösztönöznek, a „vendégek” éjt nappallá téve, boldogan dolgoznak a nyaralásukon, és a „szálloda üzemeltetői” irigylésre méltó odaadással támogatják ezt az egész flúgos brigádot. Mindenki ereiben kreativitás folyik, és bármikor ehetsz káposztát. Legnagyobb hibája, hogy csak tíz napig tart, ezért a turnus végén, kicsit másnaposan már alig várod, hogy jövőre újra fogadjon.

Ujj Mészáros Károly (rendező): Nem iskolában tanultam a filmkészítést, csak gyakorlatban. Legtöbbet olyan kisfilmek rendezése közben tanultam, melyeket saját magunk finanszíroztunk. Bármely olyan alkalom, ami arra ad lehetőséget egy pályakezdőnek, hogy ingyen elkészíthet egy kisfilmet profi körülmények között, szerintem aranyat ér. Vannak erdélyi gyökerei a családunknak, részben Zilahról származott anyukám, legendás dédnagymamám a család szerint Adyval járt egy gimnáziumba; talán ezért fogadtam el a felkérést a csoportvezetésre. Talán azért, mert szívesen elmondom bárkinek, amit a filmkészítésről tudok. Szívesen vettem volna én is sokszor egy-két tanácsot fiatalabb koromban – és talán most is. Hogy mi maradt meg a legjobban az egészből? Az az izgalom, amit a fiatalok miatt éreztem, hogy sikerüljön nekik megcsinálni, amit elterveztek. Lehet, hogy jobban izgultam, mint ők. Hajrá fiatal filmesek! (2020)

Zányi Tamás (hangmester): 2010 nyarán voltam először Filmtett-táborban, aztán a következő években is visszatértem. Elsőre megfogott a tábor hangulata, a résztvevők sokszínűsége, a szervezők kedvessége, a tájak szépsége és változatossága, az esti bulik csapongásai, az idővel versenyt futó hangi utómunkák gyötrelme és az elkészült filmek bemutatóinak izgalma. A legjobb az egészben, hogy minimális anyagi befektetéssel és igazi színészekkel próbálhatják ki a résztvevők a filmes ötleteiket, és közben új ismerősöket, barátokat, későbbi kollégákat szerezhetnek. Ja, és animáció is van, ami különleges lehetőség a hangdesign és az audiókreatívok számára. (2020)

Választott szakmájukban ma már sikeres, egykori táborlakók következnek a táborról, a teljesség igénye nélkül, hiszen ennél jóval vaskosabb lenne ez a füzetke, ha mind a hétszáz egykori táborlakót megszólaltathattuk volna. Van közöttük, aki több sikeres rövidfilm után/mellett a sokadik egészestés projektjén dolgozik, többük munkáját nemzetközi fesztiválok méltatták díjra érdemesnek, de vannak olyanok is, akik egyetemi vagy főiskolai oktatóként adják tovább tapasztalataikat, és – nagy örömünkre – viszik el diákjaikhoz a tábor hírét. Több táborlakó tért vissza újabb tapasztalatokat szerezni az első részvétel után, de olyanok is vannak, akik az utóbbi években annyira összenőttek a workshoppal, hogy maguk is csoportot vezettek.

Bacskai Brigitta (vágó): Számomra nagyon nagy élményt, sok tapasztalatot, praktikus tudást és hosszú távú kapcsolatokat adott a Filmtett-tábor. Azért is ajánlom mindenkinek, mert a valós filmkészítési struktúrához nagyon hasonló felállásban készülnek el a tábori filmek: van írási, előkészítési, forgatási periódus ugyanúgy, mint vágás és hangutómunka. Itt is, mint a való életben szűk határidők vannak a nagyszabású tervek megvalósítására. Ezen kívül minden részleg megtanulhatja a szakmája alapjait olyan vezető tanároktól, akik elismert és tehetséges tagjai a szakmának. A táborban szerzett tudással a mai napig dolgozom, az ott megismert emberekkel pedig már hosszú évek óta készítünk együtt filmeket vagy tartjuk a baráti kapcsolatot. Nagyon ajánlom mindenkinek! (2020)

Bántó Csaba (operatőr): Táborlakóként hatalmas élmény volt a „mini filmgyár” részese lenni, a filmkészítést aktív szakemberek segítségével gyakorolni. Pályakezdőként sok tapasztalatot szereztem itt, és ezek mellett szakmai és emberi kapcsolatokra tettem szert. Mindegyik tábor energiával töltött fel, és több későbbi projekt alapja a táborban gyökerezett – ahogy mondani szokás: „evés közben jön meg az étvágy”. Tanársegédként is szerettem az együttlétet. Abból is sokat tanultam, a tanároktól és a résztvevőktől egyaránt. Mindenkinek csak ajánlani tudom, azoknak is akik már készítettek filmet, és azoknak is, akik még csak érdeklődnek a filmkészítés iránt. Feltöltő ereje van egy ilyen közösségnek, ahol tíz napon keresztül minden feltétel adott ahhoz, hogy tanulhass, hogy kipróbálhasd magad különböző szakterületeken, hogy szabadon kísérletezhess. Minden percét szerettem. Köszönöm a lehetőséget. (2020)

Bertóti Attila (animációs filmkészítő): Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert részt vehettem az első két Filmtett-Duna Műhely alkotótáborban (2002, 2003), majd egy hosszabb szünetet követően szinte éves rendszerességgel visszatérhettem az animációs csoportba résztvevőként, illetve csoportvezetőként. Az első két tábor meghatározó élmény volt számomra, szakmai segítséget kaptam és rengeteg pozitív impulzus ért. Annyira rákaptam az animációkészítés ízére, hogy a pályaválasztás kérdése ott el is dőlt számomra. Bár ma már több erdélyi felsőoktatási intézményben is lehet valamilyen formában animációt tanulni, Magyarországon pedig széles választéka van az ilyen irányú képzéseknek, a Filmtett Workshop még mindig kiemelkedő lehetőség a fiatalok számára. A tíz napos intenzív műhelymunka során elképesztően sok tapasztalatot, ismeretet lehet szerezni, az itt készült filmek közül pedig több fesztiválsikerekkel is büszkélkedhet. A tábor egyik legfontosabb hozadéka az, hogy összehozza a hasonló érdeklődésű embereket, akik egymást is inspirálják és motiválják. A szűk időkeret és a jó hangulatban zajló közös munka rendkívüli módon ösztönzi a kreatív energiákat. (2020)

Bíró Boróka (operatőr): Pont tíz éve, tavasszal találtam egy filmes tábor felhívást. Picit már hallottam róla a „nagyobbaktól”, hogy nagyon jó, sőt kötelező minden filmes diáknak. Jelentkeztem, elfogadtak, szuper volt, jelentkeztem még egyszer, még jobb volt, majd minden évben szerettem volna megint és megint jelentkezni, de már visszautasíthatatlan munkák kerültek. Komolyan a legjobb alkotótábor, amin részt vettem. Reális és magas színvonalú körülmények között készítettünk filmeket, minden évben nagyon jó vezető tanárokkal, és közben tanultunk. Ami még fontosabb talán, hogy mindkét tábor alatt értékes embereket ismertem meg, és többel barátok maradtunk. Nagyon szeretnék még egyszer részt venni! (2020)

Csuja László (rendező): Háromszor vettem részt a Filmtett táborában. Ez alatt a néhány nap alatt megtapasztaltam, hogy mi a legjobb és mi a legrosszabb a filmkészítésben. Minden tábor végén úgy éreztem, hogy másképpen nézek a világra, mint eddig. (2020)

Felméri Cecília (rendező): Az első Filmtett-tábor, amin részt vettem, Borszéken volt, és már alig emlékszem részletekre, de arra nagyon is, hogy milyen jó volt az intenzív egy hetes munka. Animációs csoportba jelentkeztem, Csáki Laci vezette. Nagyon kedves és profi volt, megmutatta, hogy kell nekifogni egy filmnek, és megcsinálni. Ez a legjobb a Filmtett-táborokban. Hogy nekifogtunk és megcsináltuk a filmeket. És az is jó, hogy sok embert ismertem meg, filmeseket, későbbi filmeseket, egyesekkel közülük azóta már dolgoztam is együtt. (2020)

Gorácz Vanda (vágó): Én a Filmtett-táborban ismertem meg közelebbről azt a szakmát, amit a legjobban szeretek és ma már a hivatásommá vált, a vágást. Középiskolásként vettem részt az első táborban, ami segített abban a döntésemben, hogy tanulmányaimat a Színház- és Filmművészeti Egyetemen folytassam. Az egyetemi éveim alatt többször tagja voltam a tábor vágócsapatának, ahol fontos tapasztalatokat gyűjtöttem a filmkészítés különböző fázisainak folyamatairól. A tábornak köszönhetem, hogy megismerkedtem Czakó Judittal, aki a mai napig mind emberileg, mind szakmailag példaképem. Kezdetben tanulhattam tőle, és 2018-ban már közösen csoportot is vezethettem vele. Nagyon fontos része az életemnek a tábor, a szervezők, a résztvevők és a tanárok, akikkel együtt lehettem. Bárki, aki ma megkérdezné, hogyan induljon el a filmkészítés göröngyös útján, azt mondanám: Filmtett-tábor! :) (2020)

Kővári Szabolcs (vágó): 2012-ben vettem részt először a táborban. Az a tíz nap mérföldkőnek számít az életemben: akkor kaptam meg a választ arra a kérdésre, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek. Itt tapasztaltam meg először azt, hogy a filmkészítés csapatmunka, és hogy sokkal produktívabb az alkotási folyamat, ha minden stábtag csak azt csinálja, amihez a legjobban ért, vagy amiben a legjobb szeretne lenni. A tábor előtt nem tudtam, hogy szeretni fogom-e azt, hogy egy nem általam kitalált, megírt, megrendezett, fényképezett filmet kell összevágnom úgy, hogy abban nem csak az én ízlésem, koncepcióm, ötleteim érvényesüljenek, hanem a mellettem ülő alkotótárssal együtt próbáljuk meg kihozni a lehető legjobbat a felvett anyagból. Szokatlan helyzet volt, ám remek szakemberek segítettek abban, hogy ezt megértsem, megtanuljam és megszeressem. Olyan szakemberek, akikkel azóta is rendszeresen együtt dolgozom. Kétszer voltam táborozó, majd további három alkalommal részt vettem a táborban mint a vágó csoport vezetőjének asszisztense, és az öt év alatt számos barátra és alkotótársra találtam, mind a táborozók, mind a csoportvezetők és a szervezők között, és ezek a barátok nagyon sok segítséget nyújtottak abban is, hogy érvényesülni tudjak a szakmában. (2020)

Lukács Péter Benjámin (hangmester): A Filmtett-tábor számomra mindig kicsit a fizika törvényeinek megcáfolásának tűnik: ami a kezdetben lehetetlennek tűnik – megcsinálni fél tucat rövidfilmet cirka tíz nap alatt –, az a végén csodával határos módon megvalósul, gyakran egészen zseniális végeredményekkel. Pedig még csak nem is ez a lényeg, hanem az, hogy fiatalok végigélik, akár először életükben, mit jelent a csapatmunka a filmkészítésben, mit jelent az, hogy mindenki hozzátesz a saját területén valamit egy közös célhoz. Valamit, amit csak ő tud beletenni az adott filmbe. Az pedig, hogy résztvevőként lehetőség van szinte a teljes filmkészítési folyamatot végignézni, az egyedülálló lehetőség, ebből rettentő sokat tanultam résztvevőként a Filmtett-táborban. És remélem a tanultakból aztán sikerült valamit továbbadni csoportvezetőként. (2020)

Szirmai Márton (rendező): Nem biztos, hogy az egész estés animációnkon dolgoznék most, ha nincs a Filmtett-tábor. A professzionális gépparkkal, szaktudásával és türelmével Csáki Laci és Deme Áron egy hét alatt megszerettette velünk az animációkészítést. Több filmes táborban vettem részt, mindnek meg volt a bája, de a Filmtettben van talán a legnagyobb szakmai potenciál. Respect. (2020)

Kakukk

Fordul

Angyalstop

Diminuendo

12. Filmtett Workshop reklámszpot

Apapara

Túloldal

Stop

Árkos, Geley utca, 2003. június 22. 10 óra 19 perc

Székelyindiánok